A határaink meghúzása a lelki egészségünk része

Mondták már neked, hogy megváltoztál? Hogy nehéz lett veled? Hogy más lettél? Talán éppen akkor, amikor kiálltál önmagadért? Amikor végre nem hagytad, hogy mások átjárjanak a határaidon és nem kerülted el a konfliktusokat, hanem képviselted önmagad. Ez a változás sokakat meglep – néha saját magunkat is.

A határaink meghúzása a lelki egészségünk része, de sokszor nem megy könnyen. Dühöt érezhetünk – másokra, akik talán eddig figyelmen kívül hagyták határainkat, és magunkra, amiért hagytuk ezt. Ez a düh azonban nem ellenség, hanem egy jel: változtatni akarunk, és itt az ideje!

Ez a folyamat nemcsak ránk, de a környezetünkre is hatással van és időre lehet szükségük, amíg megszokják az új működésünket. Lesz, aki elfogadja és tiszteletben tartja az új működésünket, és lesz, akinek ez már nem kényelmes. Ez is rendben van, bár ettől még fájhat.

A változás egyfajta szűrőként is működik: megmutatja, kik azok, akik valódi önmagunkért szeretnek és új alapokra helyezi a megmaradó kapcsolatokat, amelyekben az őszinteség és elfogadás új értelmet nyer. A határaink meghúzása nem jelent bántást! Ha tisztelettel, őszintén kommunikáljuk és elfogadást kérünk, a kapcsolódásaink mélyebbé válhatnak. 

Felszabadító érzés, amikor végre kiállunk önmagunkért, és elkezdjük lebontani a mások elvárásaiból épített  rácsokat! Ez az út az önismerettel és önszeretettel kezdődik, amikor felismerjük és elfogadjuk igényeinket, majd megtanuljuk őket szeretettel és határozottsággal képviselni. 

Innen indulnak a minőségi kapcsolatok, hiszen csak akkor tudunk jóban lenni másokkal, ha előbb jóban vagyunk önmagunkkal.

Szeretettel,

Era